A Trianont követően Csehszlovákiába került magyarság önmeghatározásában, valamint az új - immár kisebbségi - helyzet feldolgozásában fontos szerepe volt annak az első értelmiségi nemzedéknek, amelynek tagjai a csehszlovákiai egyetemek cserkészköreiben találtak egymásra, s akiknek egyik legerősebb csoportja 1928-ban Sarló név alatt szerveződött mozgalommá. Ez az 1900-as évek elején született, kisgyerekként még a Monarchiában szocializálódó, de már jórészt a kisebbségi helyzetben felnőtté váló generáció volt az első, amelynek a családi neveléstől az iskolákon át egészen a pályakezdésig minden ponton szembesülnie kellett azzal, hogy életének, identitásának állampolgári, jogi, gazdasági, foglalkozási feltételeit nem a magyar, hanem a csehszlovák nemzetállam határozza meg, miközben anyanyelvi, kulturális, történeti önazonossága magyar maradt. A Sarló mozgalomban megszerveződött fiatal értelmiség a kisebbségi helyzetben felerősödött nemzeti és szociális problémáknak a felmérését és megoldását tekintette elsődleges feladatának. Ezek középpontba állításával, összekapcsolásával pedig az alapvetően nemzedéki szerveződésben fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a baloldali tájékozódás. A kötet célja a Sarló mozgalom történeti leírása mellett a pár évre szoros eszmei közösséget alkotó fiatal értelmiségi nemzedék egyéni és közösségi identitásának, valamint a csehszlovákiai magyarságról alkotott véleményének a vizsgálata. Ezzel párhuzamosan az államváltás következményeit, az állampolgári és a nemzeti lojalitás folyamatos konfliktusait elemzi. A mű olyan elfogulatlan és kiegyensúlyozott mélyelemzésre törekszik, amelyre a mozgalom történetének egészére vonatkozóan mások még eddig nem vállalkoztak.

Od slunečnicových polí Podněstří k minovým polím Doněcka provádí Tomasz Grzywaczewski čtenáře v knize Hranice snů. Neuznávané státy na území někdejšího Sovětského svazu jsou, jak ukazuje případ konfliktu v Náhorním Karabachu, tak trochu jako časované bomby: nedá se odhadnout, kdy tam zamrzlý konflikt znovu propukne. A přece tam všude, od Podněstří přes Abcházii či Jižní Osetii, Náhorní Karabach až po Doněckou a Luhanskou republiku, umírali a prchali z domova civilisté, vládla tam a vládne etnické či pseudoetnická zášť, a budoucnost je nejistá. Na některé z těch konfliktů už jsme už zapomněli, o jiných slyšíme denně ve zpravodajství a skutečné smíření a ani trvalý mír nejsou v dohledu. Sám autor o knize píše: Tato kniha je plodem mého cestování po postsovětských neuznávaných státech v letech 2014-2016. Každá taková výprava zachytila nejen vymezené místo, ale i konkrétní historický moment, v němž jsem tyto republiky-nerepubliky viděl a popisoval. Neuznávané republiky nejsou ničím stálým a neměnným. Právě naopak. Tyto drobné útvary podléhají násilným a často krutým proměnám. Když jsem v roce 2015 odjížděl do Náhorního Karabachu, nepředpokládal jsem, že tam o pouhý rok později dojde k eskalaci konfliktu, jaká byla už dvě desítky let nevídaná. Když jsem byl v roce 2015 na frontě u Doněcku, nevěděl jsem, že sleduji první tóny dlouhodobé uspané války zamýšlené na vyčerpání Ukrajiny. Ve chvíli, kdy tato kniha zamíří do rukou čtenářů, možná v situaci těch zemí dojde k dalším změnám. Bez ohledu na politické souvislosti je však především vyprávěním o lidech, kteří se čtvrt století po pádu sovětského impéria se mnou podělili o hranice svých snů.

Maďarský slavista Endre Bojtár hovorí o literatúre romantizmu v strednej a východnej Európe. Endre Bojtár (1940) je jednou z najuznávanejších osobností maďarskej literárnej vedy. Napísal vyše 15 kníh a vydal nespočetné množstvo odborných a vedeckých článkov vo viacerých jazykoch a krajinách, venovaných najmä literatúram baltských krajín, ale aj ostatných krajín stredo- a východoeurópskeho regiónu. Zostavil veľmi úspešný Litovsko-maďarský slovník. Jeho rozsahom útla, ale obsahovo veľmi bohatá kniha sa podujíma na skúmanie dôležitých javov literárneho diania v období osvietenstva a romantizmu v literatúrach strednej a východnej Európy. Autor neverí v lineárne opisné dejiny literatúr, a má vlastné metódy, ako si skladať obraz o literárnom dianí, ako hodnotiť podobnosti aj rozdiely vo vývine oproti literatúram západnej Európy, ktoré sa pokladajú za určujúce. Jeho až neuveriteľná rozhľadenosť mu dovoľuje pracovať s obrovským materiálom a jeho dobrodružná vedecká povaha zase nachádzať v ňom nevychodené cestičky, ktoré vedú často k prekvapivým zisteniam. Čitateľ bude konfrontovaný s mnohými poznatkami napr. o spisovnom jazyku, jeho reformách aj politických okolnostiach, o osvietenstve a romantizme, ktoré v škole získať nemohol.

Bjorn Berge vezme čtenáře na dobrodružnou objevitelskou cestu do celého světa. Vypráví zapomenuté příběhy zemí, které mezi lety 1840 až 1975 existovaly třeba jen pouhý měsíc, rok nebo pár desetiletí, měly strhující osud – a pak zmizely. Díky mapám a známkám je zeměpis konkrétní a historie živá. Texty jsou plné anekdot a očitých svědectví z dob, kdy Knut Hamsun cestoval po Batumi a Antoine de Saint-Exupéry sloužil u letecké pošty na mysu Juby.

Publikace analyzuje fungování lodních společností v habsburské monarchii a současně mapuje fenoménu vystěhovalectví z Rakousko-Uherska v období masové migrace do USA na přelomu 19. a 20. století. Kniha se také věnuje soupeření vybraných společností o zákazníky, kteří se rozhodli emigrovat z předlitavské části monarchie do Severní Ameriky.

Na základě hodnocení reálného poměru sil mezi Československem a Německem na podzim osmatřicátého roku docházejí historikové a vojenští specialisté vesměs k názoru, že po zradě západních spojenců v Mnichově byla naše situace beznadějná a kapitulace presidenta Beneše tedy nejspíše zachránila národ. Německá převaha v rozhodujících zbraních (letectvo, tanková vojska, dělostřelectvo) byla očividná a zdrcující. Kdybychom se bránili, dopadli bychom nejspíše stejně jako Polsko o necelý rok později – ba možná ještě hůře, protože ve hře byly současně i maďarské a polské územní požadavky vůči nám. Co kdyby se ale Československo rozhodlo jít ve třicátých letech jinou cestou, neutápělo miliardy v betonu pohraničních pevností a věnovalo je rozvoji aktivních, ofenzivních strategií? Co by se stalo, kdyby v září 1938 neměla Republika československá pouhých 470 tanků (proti 1800 německým) a 570 bojových letadel (oproti 3300 na německé straně)? Co kdyby tento poměr byl jiný, zcela a zásadně jiný? Historie si nelibuje v kondicionálech. Připusťme však výjimku.

A két világháború közötti magyar külpolitikát meghatározó revíziós törekvések 1937-1938 fordulóján kerültek közel a megvalósításhoz, amikor Németország erőteljes diplomáciai és katonai nyomást gyakorolt Ausztriára és Csehszlovákiára. Az Anschluss után a világháború kockázatát is magában hordó csehszlovák válságot a müncheni szerződéssel átmenetileg "megoldották". A szerződés "kiegészítő nyilatkozatai" lehetővé tették Magyarország és Lengyelország számára etnikai alapú revíziós követeléseik megvalósítását. Olaszország egyértelműen, Németország feltételesen támogatta, London és Párizs hallgatólagosan tudomásul vette a magyar igényeket. Az első bécsi döntés szinte minden - 1910-ben magyar többségű - szlovákiai és kárpátaljai területet visszaadott Magyarországnak. Csehszlovákia felszámolásával (1939. március 14-15.) egy időben a magyar kormány megkapta Hitler hozzájárulását Kárpátalja döntő többségében ruszin-ukrán részeinek katonai "birtokbavételére" is. Kötetünkben az első bécsi döntés nemzetközi diplomáciatörténeti forrásaiból adunk válogatást magyar nyelven. A DVD-mellékletben az MTA CSFK Földrajztudományi Intézet könyvtárának gyűjteményeiből a "bécsi határok" kialakítását tükröző korabeli térképeket, valamint az 1938. októberi diplomáciai játszma Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található dokumentumainak másolatát közöljük.

Náčrt knihy s podtitulom "Dvadsať ponaučení z 20. storočia" vznikol ako dlhý facebookový status, napísaný v lietadle krátko po amerických voľbách. Jeden z najvýznamnejších znalcov novodobých dejín strednej a východnej Európy ním chcel varovať pred opakovaním chýb z minulosti. Na predchádzajúcom turné so zdesením zistil, ako rýchle Američania zabudli na základné historické udalosti, napríklad na hrôzy stalinizmu. V tej chvíli ho napadlo: Na čo všetko sme ešte zabudli? Tvrdí, že práve teraz je pre Američanov a Európanov dôležité pamätať si, čo sa v minulom storočí dialo v tridsiatych rokoch a nepripustiť demontáž právneho štátu. Dnešní autoritári robia to isté ako ich predchodcovia, keď ľudí zahlcujú zlými správami, aby sa dostali do depresie a rezignovali. Snyder tvrdí, že dejiny zmenili smer a dnes postupujú z východu na západ "ako by sa všetko, čo sa udeje u nás, najprv udialo u nich." Aj preto sa v knihe viackrát odvoláva práve na československé dejiny a cituje viaceré osobnosti z tohto regiónu. História sa neopakuje, ale ponúka ponaučenia. V dvadsiatom storočí európske demokracie podľahli fašizmu, nacizmu a komunizmu. Boli to hnutia, v ktorých vodca alebo strana sľubovali, že vypočujú ľud a ochránia ho pred globálnymi existenčnými hrozbami. Rozumné uvažovanie v nich nahradil mýtus. Európske dejiny ukazujú, že spoločnosti sa môžu rozložiť, demokracie môžu padnúť, etika môže skolabovať a bežní ľudia sa môžu ocitnúť v neočakávaných situáciách. História nás môže poučiť aj varovať. Dnes nie sme múdrejší ako Európania, ktorí sledovali, ako demokracia podlieha totalitarizmu. Ale keď sa politický poriadok zdá byť ohrozený, je našou výhodou, že sa môžeme poučiť z ich skúseností a bojovať proti nástupu tyranie, tvrdí autor.

1345. szeptember végén a nápolyi Anjou-házból származó, fiatal magyar királyt, Lajost, öccse, Endre herceg meggyilkolásáról értesítette unokatestvére, a durazzói herceg. A bosszúállásra felszólított király, aki még innen volt huszadik életévén, de már három éve I. Lajos néven ült a magyar trónon, nem láthatta át a rokongyilkosság mögötti szövevényes családi trónviszályt, amelyet a Nápolyi Királyság megszerzéséért folytattak az Itáliában maradt Anjou-k, Durazzóiak és Tarantóiak, ő csak öccsének gyilkosain akart bosszút állni, és erős hadserege élén rövidesen elindult első nápolyi hadjáratára. Nagy Lajos király (1342-1382) negyven évig tartó sikeres uralkodásának nyilvánvalóan nem a nápolyi hadjáratok a leginkább említésre méltó eseményei, de a fiatal férfi abban a két hadjáratban vált felnőtté, lovagias lovaggá, Európa-szerte elismert diplomatává és államférfivá, aki az apja, Károly Róbert által rendbe szedett Magyar Királyságot európai nagyhatalommá fejlesztette, és utolsó tizenkét évében a Magyar-lengyel Perszonálunió királyaként a kontinens legerősebb uralkodója lett. Az utolsó lovagkirály érdemei megmutatkoznak a belpolitikai reformjaiban is, Pécsett az első hazai egyetem megalapításával pedig az ország kulturális felzárkózását is megvalósította.

Csunderlik Péter történész és Pető Péter újságíró évek óta írja együtt a Page Not Found történelmi stúdióblogot, amelyen tízes listákban szintetizálják a politika-, kultúr- és sporttörténet legfontosabb, legszebb, legaljasabb vagy éppen leghitványabb eseményeit, szereplőit és termékeit a Kennedy-gyilkosságtól a Kacsamesék félbeszakadásáig, a holdra szállástól a herevasalásig. Történelmi gonzóikban minden előfordulhat, a világtörténelem legnagyobb tévedéseit bemutató top tenbe bekerülhet nemcsak a Szovjetunió megtámadása, de a Bundesliga-frizura is, a magyar történelem legnagyobb beszólói között szerepet kaphat Könyves Kálmán és Mészöly Kálmán egyaránt, és a pszichedelia odáig terjedhet, hogy Szaniszló Ferenc aktuális heti monológjában ítélheti el Szerb Antal magyarnak, irodalomnak és történetnek csúfolt könyvét, az 1943-ban betiltott Magyar irodalomtörténetet. A kötet válogatást közöl az elmúlt években született írásokból, de bonus trackként négy vadonatúj toplista is helyet kapott a könyvben.

Mikor kezdődött a második világháború? Öngyűlölő zsidó volt Hitler? Meg lehetett tagadni a katonáskodást? Miért üzent hadat Magyarország az Egyesült Államoknak? Hogyan üzent a front? Volt etnikai tisztogatás Észak-Erdélyben? Hol vadászott medvére Horthy a háború alatt? A béke szigete volt Magyarország 1944-ig? Miért nem állt ellen Magyarország a német megszállásnak? Ki és mit tud(hat)ott a holokausztról Magyarországon? Vetítettek amerikai filmet a magyar mozikban a háború alatt? Volt zsidó ellenállás? „Az oroszok már a spájzban vannak”? Voltak Magyarországon partizánok? Őrült volt Szálasi? Működött gázkamra Magyarországon? Felszabadítás vagy megszállás? Hány magyar áldozata volt a háborúnak? Kötetünkbe mintegy száz kérdésre válaszolva gyűjtöttük össze, amit Magyarország második világháborús szerepvállalásáról tudni érdemes. A válaszokból megismerhető a magyar revízió, a legfontosabb politikai és hadiesemények, a magyar honvédség részvétele, a hátország és a front mindennapjai, a holokauszt, a háborút kísérő erőszak, Magyarország német és szovjet megszállása, a világháborús vereség okai és következményei. Arra törekedtünk, hogy a témával kapcsolatban leggyakrabban felmerülő kérdésekre szakszerű, közérthető és rövid választ adjunk. Számos tévhitet megcáfolunk, és igyekszünk a leegyszerűsítő, illetve egyoldalú értelmezések helyett hűen és a szélesebb összefüggésekbe ágyazva bemutatni Magyarország történetének egyik legtragikusabb fejezetét.

Autoři této kolektivní práce se pokoušejí zmapovat základní kontury vývoje evropské historiografi e soudobých dějin. Historiografi e soudobých dějin přestala být pro badatele i pro čtenářské uživatele brzy po konci studené války přehledná. V rámci své analýzy hledají odpovědi na několik otázek: Došlo po konci studené války k výrazným posunům tematických a geografi ckých těžišť zájmu historiků soudobých dějin? Vytváří se v moderním, propojeném světě neustále vzývajícím globalizaci nějaký společný diskurs soudobých dějin, nebo přežívají disparátní nacionální narativy, jejichž diskursní roviny mezi sebou velmi málo komunikují? Devět kapitol knihy sleduje tato témata rámcově od západu k východu. Číst ji přitom můžeme jako okna, jež autoři postupně otvírají při pohledu na celistvou krajinu evropského dějepisectví soudobých dějin. Nejde jim ale o popis této krajiny, nýbrž o naznačení jejího rázu, charakteru a horizontu. A jak se ukazuje, je to mnohdy krajina překvapivě členitá, jež rok co rok podléhá velkým, předem netušeným změnám.

"A történelmi Magyarország 325 411 km2-nyi területén 1910-ben 20 886 487 ember élt. Ha ebből leszámítjuk a belső ügyeinek intézésében csaknem teljes önállóságot élvező Horvát-Szlavónia területét és népességét, 282 870 km2-t és 18 264 533 főnyi lakost kapunk. Ezt a még mindig tekintélyes nagyságú népességet többféle tényező (elsősorban a vagyon és a foglalkozás, továbbá a származás és hagyományok, vallás és nemzetiség stb.) osztotta-tagolta egymásnak alá-, fölé- vagy mellérendelt társadalmi osztályokká és rétegekké." Bár a Horthy-rendszer immár több mint két emberöltő óta a múlté, emlékezete és megítélése napjainkban is élénk viták tárgya. Vannak, akik a tényekre fittyet hányva még ma is fasiszta diktatúrának tartják, míg mások idealizálják, és a parlamentáris demokráciákkal rokonítják. A Helikon Kiadó ezért határozott úgy, hogy Romsics Ignác életműsorozatát a neves történész Horthy-korszakkal foglalkozó fontosabb írásainak kötetbe gyűjtésével és együttes újrakiadásukkal indítja útjára. Jóllehet a válogatás időben első (1982) és utolsó tanulmányának (2016) megjelenése között harmincnégy év telt el, azokat olyan mérvű gondolati azonosság köti össze, hogy egy-két apró - minden esetben jelzett - módosítástól eltekintve nemcsak a szerző újabb, hanem régebbi, pályája kezdetén írt tanulmányait is változtatás nélkül közöljük. Bízunk benne, hogy az az elfogulatlan, távolságtartó és tényszerű megközelítésmód, amely Romsics minden munkájához hasonlóan ezeket az írásait is jellemzi, sokakat fog hozzásegíteni a Trianon utáni negyedszázad eredményeinek és kudarcainak, fény- és árnyoldalainak fel- és megismeréséhez.

E könyv főszereplője, a szociáldemokrata Ágoston Péter élete három, egymással többnyire összefonódó szálon pereg le az Olvasó előtt. Az egyik szál a tudós tevékenysége a jogtudományi tanulmányoktól a történeti és közéleti problémákat taglaló munkákig. A másik a politikába betévedt jó szándékú értelmiségi vergődését követi a merész és kudarchoz vezető vállalkozások mentén. Kezdődött ez a történet a belügyi államtitkársággal (Berinkey kormány), folytatódott a külügyi népbiztossággal, (Tanácsköztársaság) és befejeződött a külügyminiszteri poszttal (Peidl-kormány), hogy elvezessen az ellene is indított büntető perhez és a halálos ítélethez. A pályaív végállomása a „moszkvai menedék”, illetve a szabadulás a szovjet rendszertől a brit Munkáspárt fellépésének hatására. A harmadik szál egy megejtő szerelem története, amely ezt az embert a feleségéhez, Buzárovits Augusztához fűzte házasságuk 25 éve alatt.A személyes történeten átrobog – eleinte támogatja, majd tragikusan megtöri –- az ország története. A világháború, amely gondolkodását az országmentés kötelezettsége felé tereli, Nagyvárad, saját tevékenységi színterének román megszállása, ami miatt menekülnie kell. Az őszirózsás forradalom, és a tanácsköztársasági hatalomátvétel, amelyektől az ország megmentését vagy legalább sorsának enyhítését várta.E korszaknak millió számra voltak áldozatai, de kevesen, akik – tévedéseik ellenére – oly tiszta tudattal és erkölcsileg oly épen vészelték át, mint Ágoston Péter.

Melyek Budapest nagyvárossá fejlődésének legfontosabb korszakai? Hogyan változott. a fogyasztási kultúra? Milyen reprezentatív szerepet töltött be, és ez hogyan jelent meg a korabeli festményeken és fotókon? A kötet élvezetes stílusban és tárgyi alapossággal foglalkozik e kérdésekkel.

A rendszerváltás után kialakult-kialakított kapitalizmus legitimációs válsággal küzd. A máig kiépült magyar újkapitalizmus ugyanis az eddigi gazdasági, foglalkoztatási, mobilitási, demokratikus, jövedelmi és fogyasztási teljesítményével nem képes igazolni a rendszerváltás sikerességét – sem a fejlett országokhoz való felzárkózás tekintetében, sem a lakosság jólétének, boldogulásának és biztonságának megalapozásában. Teljesítményével képtelen önmagát legitimálni, lényegében azt sem tudja igazolni, hogy az átmenet során hozott súlyos társadalmi „áldozatok” a „nemzet” érdekét szolgálták. A szerző, az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa amellett érvel, hogy merőben új politikai stílusra van szükség ahhoz, hogy valóban kikristályosodjon egy mindenkire kiterjedő nemzeti érdek és nemzeti stratégia.

Günter K. Koschorrek nebyl vojevůdcem, ani vědcem nebo historikem. Válku prožíval jinak než ti ve štábech nebo na velitelských stanovištích. Bylo mu 19 let, když byl povolán do války v její nejhorší fázi a ta mu ukázala svou neúprosnou tvrdost. Nacistický režim, který nelítostně sledoval své cíle, donutil celou generaci přísahat mu věrnost a hanebně zneužil její ideály. Čtenáři se dostává do rukou deník obyčejného vojáka wehrmachtu, který narukoval na podzim 1942 do armády a byl nasazen na východní frontě. Popisuje své zážitky z bojů, ale také každodenní život vojáků. Dostal se až ke Stalingradu, kde se jen těsně vyhnul obklíčení a potom s wehrmachtem ustupoval zpátky na západ. Na krátkou dobu byl nasazen ve Francii a v Itálii, ale potom se znovu vrací na východní frontu. Autor popisuje celou řadu dramatických bojových situací, z nichž se mu často jenom díky štěstí podařilo vyváznout živý. Jeho vyprávění je velice civilní a věcné a nepokouší se ze svých zážitků dělat hrdinské činy. Z knihy není patrná žádná nacionalistická ideologie, spíše naopak - je zřejmé, že většina vojáků wehrmachtu nebojovala za vlast nebo za nacistické dobyvačné cíle, ale pouze proto, aby oni sami a jejich nejbližší kamarádi přežili

Velká říjnová socialistická revoluce v Rusku nebyla založena na ideálech komunismu, ale na německých penězích. U nás byla až do r. 1989, tedy předlouhých 72 let, prezentována jako „vítězství pracujícího lidu“ a to jak nad carem, tak i nad buržoazií. Přitom šlo pouze o obchod, trochu neobvyklý, hodně špinavý, ale jen obchod. Lidé německého císaře Viléma II. nabídli panu Uljanovovi značnou sumu německých marek a německý souhlas s tím, aby v Rusku převzal absolutní moc, a pan Uljanov slíbil, že odstraní ruskou Prozatímní vládu a po převzetí moci uzavře s Německem mír. Pootevření ruských archivů nám umožnilo podívat se, jak příběh revoluce opravdu vypadal.

Biografické slovníky obecně patří k základním pomůckám badatelů v jednotlivých historiografíckých disciplínách a platí to pochopitelně i pro historiky medicíny. V případě ÚDL CJ 1. LF UK je příprava biografických slovníků již osvědčenou tradicí. Dosud vydané slovníky pražských lékařských fakult (tedy i včetně německé) pro období od založení univerzity do roku 1939 (1945) patří i v zahraničí k oceňovaným pomůckám. Jejich pokračování v předložené (I. díl) i připravované podobě (II. díl) nejenom završí tento unikátní projekt, ale zařadí se zcela do kontextu dalších publikací ústavu, zabývajícího se systematicky dějinami fakulty, ať už jako jejich doplněk nebo východisko dalšího bádání.

O rovinatú, úrodnú a pre útočníkov osudovo lákavú Ukrajinu po stáročia bojovali silnejší susedia. Hoci jej moderné národné hnutie sa datuje od začiatku 19. storočia, skutočnú nezávislosť získala až v roku 1991, keď sa rozpadol Sovietsky zväz. Kniha britskej historičky rozpráva príbeh Ukrajiny od úplného začiatku. Pred tisíc rokmi bola centrom prvej veľkej slovanskej civilizácie, Kyjivskej Rusi. V roku 1240 sem z východu vtrhli Mongoli a nasledujúcich sedem storočí bola Ukrajina rozdelená medzi bojujúcich susedov: Litovcov, Poliakov, Rusov, Rakúšanov a Tatárov. Znovu a znovu sa pohraničie menilo na bojisko: počas kozáckych povstaní v 17. storočí, vojen Ruska so Švédskom v 18. storočí, občianskej vojny v rokoch 1918 až 1920 a počas nacistickej okupácie, ako aj v nasledujúcom storočí, keď sa opäť ku slovu a vymysleným nárokom prihlásilo Rusko. Ukrajina je väčšia ako Francúzsko, počtom obyvateľov sa takmer vyrovná Veľkej Británii a má potenciál stať sa jedným z najmocnejších štátov v Európe. V tejto precízne napísanej a prenikavej knihe Anna Reidová kombinuje výskum a vlastné skúsenosti, aby zmapovala tragickú minulosť Ukrajiny. Od poľských kostolov vo Ľvive až po uhoľné bane v rusky hovoriacom Donbase, od haličského štetlu po tatárske chatrče na Kryme, kniha skúma boj Ukrajiny o vybudovanie vlastnej národnej identity, identity, ktorá sa vyrovnáva s krvavou minulosťou a zahŕňa všetky národy v jej hraniciach.

A Securitate vezetőjének lebilincselő emlékirata. Ion Mihai Pacepa román hírszerző tiszt, a Securitate volt vezetője altábornagyi rendfokozatban, 1978 júliusában az Egyesült Államokba disszidált. Ő a volt keleti blokk legmagasabb beosztású disszidense. Disszidálásának idején Pacepa tábornok egyidejűleg volt Ceausescu tanácsadója, hírszerzésének vezetője, valamint államtitkár a román belügyminisztériumban. Azután disszidált, hogy JimmyCarter elnöktől politikai menedékjogot kapott. Évekkel később kiadott visszaemlékezései óriási visszhangot keltettek a rendszerváltás idején, gyakorlatilag feltárta a világ előtt a zsarnoki román rezsim igazi arcát: az egész világra kiterjedő hírszerző hálózatot, az ipari kémkedést és fegyverkereskedelmet, a gyilkosságokat, a hintapolitikát. Az ördögi rendszer működésén túl Pacepa lerántja a leplet a diktátor hétköznapjairól is, arról a felfoghatatlan luxusról, amiben éltek mintegy három évtizeden át, mit sem törődve a nyomorba taszított országgal, továbbá bemutatja a paranoia-vezérelte őrültségeket is: állandó megfigyelés és lehallgatás, naponta új ruhák, mérhetetlen vagyon felhalmozás stb. A kémhálózat nagyságára álljon itt egyik meghökkentő adat a sok közül: Romániában minden tizenötödik emberre jutott egy kém.

Páté, aktualizované vydání nejznámější české publikace o izraelsko-palestinském konfliktu. Autor přehledně provádí čtenáře jeho historií, osobnostmi, organizacemi a dalšími klíčovými fenomény, ale rovněž vyvrací některé zakořeněné mýty. Kniha je napsána srozumitelným jazykem a je přístupná jak čtenářům, kteří se chtějí zorientovat v jednom z nejdůležitějších konfliktů v regionu Blízkého východu, tak i studentům a odborníkům. Marek Čejka (1975) vystudoval právo a politologii na Masarykově univerzitě v Brně. Mnohokrát navštívil Blízký východ a v letech 2001–2002 absolvoval stáž na katedře politologie Hebrejské univerzity v Jeruzalémě.

Kiváltságok, elit és luxus a szocializmusban Hol lakott és hogyan élt Rákosi Mátyás, Nagy Imre vagy Kádár János? Milyen autókkal jártak a kommunista funkcionáriusok? Melyikük lőtte a legtöbb fácánt, és ki zsákmányolt közülük elefántot? Mely tájakra, országokba utaztak szívesen? Hogyan éreztek és gondolkodtak a letűnt kor politikusai? Majtényi György műve lebilincselő olvasmány, ám nem anekdotagyűjtemény, hanem hiánypótló társadalomtörténeti munka. Huszadik századi történelmünk mostanáig ismeretlen fejezetét beszéli el. A második világháború után a kommunista pártvezetők megismerték, majd hamar megszerették a Horthy-kori elit életének elengedhetetlen kellékeit: a villákat, az autókat, a vadászatot, az utazást. Emellett új szokásokat is meghonosítottak: előszeretettel mutatkoztak munkások társaságában, és nagyon szerették a focit.

Základem tématu i děje nové Junkovy knížky jsou pevná a nezpochybnitelná historická fakta. Projekt Wotanův oštěp, který z nich vychází, je však holý nesmysl, stejně jako je další líčení alternativního konce Hitlerovy říše fikcí, kterou by si nikdo soudný nikdy nemohl přát a také my ji čtenářům nenutíme. Přesto je možné přijmout tuto autorovu konstrukci jako reálné varování českého čtenáře před hrozbou dnes již zcela nezpochybnitelnou, protože se takto nabízená licence může proměnit v neblahou realitu našeho mateřského kontinentu až příliš snadno. Jak by se skutečně mohlo stát v duchu závěru knihy: nepotrestají nás bohové, ale potrestáme sami sebe. Už za to, že soudobá euroatlantická civilizace nemá šanci obstát, je-li tolik oslabena zevnitř programovou nesvorností, hlásáním falešných ideí a bůhví odkud řízeným rozsevem civilizačních chorob, ničících běžného Evropana na těle i na duchu.

Denník N vydáva prvú zo svojich prekladových kníh. Jej zásadná otázka znie: Čo sa stalo s našou demokraciou? Prečo ľudí tak priťahujú nacionalizmus, autokracie a politické systémy, ktoré hlásajú jednoduché a radikálne riešenia? Ako despotickí lídri do svojich súkolí zapájajú intelektuálov, bez ktorých by ich vláda nebola možná? Odpoveď prináša kniha Súmrak demokracie od Anne Applebaumovej, ktorá vychádza v knižnej edícii Denníka N v preklade Petra Tkačenka. Uznávaná americká historička a novinárka, ocenená Pulitzerovou cenou za knihu Gulag, sa venuje politickým režimom východnej Európy, ale aj americkej či anglickej politike. Patrí medzi novinárov, ktorí ako prví upozornili na antidemokratické trendy na Západe a v tejto podmanivej eseji skúma príťažlivosť diktátorských foriem vlády. Liberálna demokracia je v Británii, kontinentálnej Európe, v USA aj v ďalších krajinách pod paľbou kritiky, zatiaľ čo autoritárstvo je na vzostupe. Anne Applebaum vysvetľuje, prečo sa elity v demokratických krajinách začali prikláňať k nacionalizmu a autoritárstvu. Opisuje nových advokátov iliberalizmu a ukazuje, ako na zmenu spoločenského poriadku využívajú konšpiračné teórie, politickú polarizáciu, sociálne médiá, ba aj nostalgiu. Despotickí lídri totiž nevládnu sami – spoliehajú sa na svojich politických spojencov, úradníkov a mediálne osobnosti, ktoré im dláždia cestu a podporujú ich vládu.

Jde o jedinečnou knihu pojednávající o historii objevování a poznávání Tibetu z pera autora nejpovolanějšího. Prof.PhDr. Josef Kolmaš, DrSc. je totiž přední český tibetolog, sinolog a průkopník československé tibetologie. V letech 1994-2002 byl ředit elem Orientálního ústavu Akademie věd ČR, kde založil jedinečnou Tibetskou knihovnu.

Kniha je překladem více než devadesáti lidových vyprávění z pozdního období korejského království Čoson (1392–1910), která jsou součástí sbírky Čchonggu jadam (Neoficiální historky ze Země zelených hor), sebrané a zapsané anonymními autory kolem poloviny 19. století. Z velké části se jedná o příběhy reálných postav na pozadí skutečných historických událostí, ale tento základ je dobarven vypravěčskou invencí, která příběhy prokládá nadpřirozenými jevy, snovými viděními a tajuplnými osudovými zvraty. Kulisu vyprávění tvoří tradiční společnost po staletí ovládaná strohou neokonfuciánskou morálkou, která prosazovala uměřenost, střídmost, mravní zásadovost a v osobních vztazích bezmeznou oddanost vůči rodičům a panovníkovi, úctu ke starším a věrnost jedinému muži. Příběhy samotné však odrážejí prozaičtější realitu, ve které obyčejní i urození lidé sní o získání bohatství, společenského postavení a prestiže, touží po zdraví, sexuálním uspokojení, dlouhém věku a početném potomstvu. Vyprávění též nepřímo naznačují dobový rozklad společenského a ekonomického řádu, konflikty mezi sociálními vrstvami a někdy ironickým tónem poukazují na úpadek tradičních hodnot. Ačkoliv se tedy nejedná o plnohodnotný historický pramen, může čtenář prostřednictvím těchto příběhů letmo nahlédnout do všedního života a myšlenkového světa lidí ve staré Koreji.

In war, there is no easy victory. When troops invaded Iraq in 2003 to topple Saddam Hussein's regime, most people expected an easy victory. Instead, the gamble we took was a grave mistake, and its ramifications continue to reverberate through the lives of millions, in Iraq and the West. As we gain more distance from those events, it can be argued that many of the issues facing us today - the rise of the Islamic State, increased Islamic terrorism, intensified violence in the Middle East, mass migration, and more - can be traced back to the decision to invade Iraq. In The Iraq War, award-winning documentary maker James Bluemel collects first-hand testimony from those who lived through the horrors of the invasion and whose actions were dictated by such extreme circumstances. It takes in all sides of the conflict - working class Iraqi families watching their country erupt into civil war; soldiers and journalists on the ground; American families dealing with the grief of losing their son or daughter; parents of a suicide bomber coming to terms with unfathomable events - to create the most in-depth and multi-faceted portrait of the Iraq War to date. Accompanying a major BBC series, James Bluemel's book is an essential account of a conflict that continues to shape our world, and a startling reminder of the consequences of our past decisions.

Mikor mondták ki az erdélyi románok a Magyarországtól való elszakadást? Hány jegyzéket adott át Fernand Vix alezredes a magyar kormányzatnak? Ki volt Szlovákia első diktátora? Kik szálltak szembe az egyre több magyarlakta területet megszálló idegen csapatokkal? Hogyan érintette a magyar vasúthálózatot a trianoni békeszerződés? Hány menekült érkezett Magyarországra az elcsatolt területekről? Mennyi időbe telt, mire úgy-ahogy magához tért a magyar gazdaság Trianon után? A Trianon enciklopédia szerzőiként és szerkesztőiként egy olyan kézikönyvet szeretnénk átnyújtani a közönségnek, amely a tényanyagra koncentrálva segít tájékozódni, eligazodni a történelmi folyamatok és különféle értelmezéseik között. Abban bízunk, hogy a mai magyar történeti kutatás élvonalát képviselő kötet megtalálja az utat olvasói, elsősorban a történelemtanárok, egyetemisták felé, és összefogott, világos, de nem egysíkú magyarázatokkal segítheti azokat, akiket érdekelnek a magyar történelem ezen tragikus évei. Trianon megismerésében – akár tetszik, akár nem – a rációé a főszerep, csak ennek segítségével tudjuk feldolgozni az évszázada történt, de napjainkra is kiható eseményeket.

Ukrajinské dějiny jsou z významné části dějinami ruskými i polskými a naopak. Ukrajinská identita se rodila a stále vlastně rodí ze stýkání a bohužel často i z krvavého potýkání se dvěma mocenskými centry, dvěma civilizačními, ba přímo imperiálními koncepcemi či projekty – s polským a ruským. S polským se tak dělo hlavně v minulosti, s tím ruským se tak děje dodnes. Kniha se zaměřuje na vybrané klíčové události, postavy, rysy a tendence ukrajinských dějin, a sice z perspektivy jejich uměleckého (literárního i filmového) uchopení a rozporuplného přijímání této umělecké reflexe. Ať už na Ukrajině nebo u jejích sousedů, hlavně u Rusů a Poláků. Činí tak pomocí analýzy konkrétních vybraných polských, ruských a ukrajinských uměleckých děl a jejich kulturního a historického kontextu. Všímá si například Gogolova Tarase Bulby, Puškinovy poémy Poltava, Sienkiewiczova románu Ohněm a mečem a jeho filmové adaptace z roku 1999, Bulgakovova románu Bílá garda či dvou ukrajinských románů o stalinském hladomoru z třicátých let (Ulas Samčuk: Marija a Vasyl Barka: Žlutý kníže). Každá z kapitol analyzuje jednak určité umělecké dílo, ale skrze jeho recepci i konkrétní historický spor, střet narací, který zásadně ovlivňuje kolektivní paměť a národní identitu, a tedy i politiku.